Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történt velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban, amíg elértem a teljes védettség állapotát.
Oltásom óta 100 nap telt el és MÉG MINDIG JÓL VAGYOK! Nincs semmilyen helyi, vagy egész szervezetre kiterjedő mellékhatás, vagy reakció, ami az oltáshoz köthető lenne. Sőt, az általam ismert oltottak körében sem volt olyan mellékhatás, ami említést érdemelne. Igazából az összes kollégám: NŐVÉREK, GYÓGYTORNÁSZOK, BETEGKÍSÉRŐK, DIETETIKUSOK, ORVOSOK, TAKARÍTÓK, ASSZISZTENSEK, GYÓGYSZERÉSZEK, MENTŐSÖK, KÓRHÁZBAN SEGÍTŐ HONVÉDEK, szóval mindenki, akit beoltottak és munkája során nagy valószínűséggel találkozik a koronavírussal, JÓL VAN, ÉS DOLGOZIK! De nagyon megviseltek vagyunk testben és még inkább lélekben.
Nem kezdem el sorolni a statisztikát, hogy hányból hányan halnak meg nap mint nap kétoldali tüdőgyulladásban különösebb társbetegségek nélküli 40-50-60 éves emberek, és hányakat nyomorít meg hónapokra (évekre?) a post-covid szindróma, mert ezekről már volt szó eleget. Most egy példán keresztül szeretném bemutatni, hogy a számok mögött nagyon is kézzelfogható tragédiák állnak. Hogy hol és mikor történt ez az eset, az teljesen mindegy – picit módosítottam is paramétereken etikai okokból –, mert ezerszámra találkozhatunk gyászoló gyermekekkel és szülőkkel, barátokkal és házastársakkal. Azonban ez az eset jól mutatja, hogy milyen könyörtelen a vírus valójában.
Egy középkorú testvérpár került felvételre covid miatt – egy férfi és egy nő. A nő volt rosszabbul, ezért a felvételét követő napon az intenzív osztályra került, de az áthelyezés előtt szóltak a testvérének, akit kiengedtek a folyosóra, hogy elbúcsúzhassanak egymástól. A kollégák tudták, hogy a nő állapota kritikus. A testvérpár is tudta. Azt is, hogy most intenzív ápolásra és van szükség, mert ő volt régebb óta beteg és már kifáradt, erőt kellett meríteni testileg és lelkileg. Végül 4 napig volt a nő az intenzíven, az állapota javult és visszahelyezhető lett a „normál covid osztályra”. A férfitestvér aznap került az intenzívre, amikor a nőt kihelyezték onnan. Nem találkoztak egymással. Sem ők, sem a kollégák nem sejtették, hogy azért köszöntek el ők egymástól, mert 5 nappal a búcsú után a testvérpár férfi tagja lesz halott.
Az ilyen tragédiák miatt is fontos, hogy A KORONAVÍRUS ELLENI KÜZDELMET ELSŐSORBAN NE A KÓRHÁZAKBAN KELLJEN MEGVÍVNUNK. Ezt a harcot maszkokkal, a higiénai szabályok betartásával, és az oltással lehet megnyerni otthon, a boltban, az utcán, a vonaton, valamint az oltópontokon és a rendelőkben. Az első hullám (2020 tavasza) megmutatta, hogy a megoldás sokkal inkább a lakosság kezében és lábában van, mint a kórházakban (második és harmadik hullám).
A focihoz hasonlítva a helyzetet, ha győzni akarunk, akkor az ellenfél térfelén és a középpályán kell küzdeni. A kórház a védők szerepét, az intenzív osztály pedig a kapus szerepét tölti be. Ha a covidot sokszor átengedjük a mi térfelünkre, akkor időről-időre át fog jutni a védőkön is, és egy az egyben a kapusnak már bravúrra van szüksége a védéshez. Ellenben ha az oltásokkal az (immun)támadó játékunkat erősítjük, akkor teljesen megváltozik a helyzet és lépéselőnybe kerülünk a vírussal szemben. Ezt tapasztaljuk az egészségügyi dolgozók és a szociális otthonok lakói körében drasztikusan lecsökkent megbetegedési szám esetében és ezt demonstrálják az Izraeli eredmények is. Izraelben 1 hónapja érték el a 60%-os átoltottságot, ami a betegségen átesettekkel együtt kb. 70%-os immunizáltságot jelenthet. Azóta gyakorlatilag megszűnt a járvány és folyamatosan oldják fel a korlátozásokat.
Azért vagyok elkeseredett, a regisztráltak számát és oltási hajlandósági adatokat nézve, mert bár már legalább négy hónapja zajlik az oltási kampány, még mindig túl kevesen regisztráltak az oltásra. Nem hiszem, hogy van még ember, aki nem alakította ki az álláspontját az oltással kapcsolatban. Aki akart ezzel foglalkozni, az már meghozta döntést, hogy oltat-e; lefolytatatta a vitákat a családban, munkahelyen, barátokkal; megosztott számtalan bejegyzést vagy ellenkezőleg olyan oltásellenes tartalmat, amivel a környezetének döntését – felelősen – befolyásolni szeretné. És 4 hónap után még mindig csak kb. 4 millió ember regisztrált oltásra. Vagyis másik 4 millió embert nem sikerült eddig a pozitív és negatív példákkal, a tudományos és orvosi kiállásokkal, a statisztikákkal, az infektológiai és immunológiai részletekbe menő magyarázatokkal meggyőznünk arról, hogy regisztráljon az oltásra.
Egyszerűen nincs már más ötletem, hogy mivel tudnék többet, meggyőzőbbet, bátorítóbbat, biztatóbbat írni, hogy az oltásra regisztrálók számát növeljem, mint hogy még egyszer
KÉREK SZÉPEN MINDENKIT, REGISZTRÁLJON AZ OLTÁSRA ÉS FOGADJA EL BÁRMELYIK OLTÁST, AMIVEL OLTANI SZERETNÉK, mert az oltás megmentheti a saját és a szeretteinek is az életét.
Amíg pedig megkapja az oltást és kialakul a védettség tartsa be a szabályokat, ne adjon ziccert a hajrában a koronavírusnak!
Regisztrálni itt lehet az oltásra.
A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként készítettem, egyébként belgyógyászként dolgozom a Szent György Kórház kardiológia osztályán, de a COVID járvány miatt egy intermedier osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója. PhD fokozatot immunológiából szereztem.