Oltásom története, 10. nap

Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történik velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban. Igyekszem közérthetően és helyenként illusztrálva bemutatni az eseményeket. Előre bocsátom, hogy a közérthetőség fontosabb szempont lesz, mint a tűpontos immunológia leírat, ezzel lehet nem egyetérteni, a kritikát szívesen fogadom. (Hogy miért vetemedek ilyenre, azt írás alján lehet megtalálni).

Nézzük mi a helyzet az 10. napon:

• MÉG MINDIG JÓL VAGYOK. Semmilyen szokatlan dolgot nem észlelek, leszámítva a súlyos időhiányt, amibe már megint belenavigáltam magam. (Elnézést kérek, de nem tudok minden kommentre és egyéb megkeresésre válaszolni. Igyekszem továbbra is egy-egy témát megvilágítani. Köszönöm a megértést!)

• Örömmel tudósitok arról is, hogy az Egyesült Államokban 5 napja oltást kapó kolléga is jól van. Remélhetőleg az az oltás nemsokára elérhető lesz nálunk is, amit ő kapott, mert az Európai Gyógyszerügynökség már engedélyezte.

Mi történik bennem molekuláris szinten:

• Az eddigieket összefoglalva az oltás mRNS-e bejutott a sejtjeimbe (mind szöveti sejtekbe mind olyan járőröző immunsejtekbe, akiknek az a dolguk, hogy minden ilyen gyanús dolgot megvizsgáljanak). Ezekben a sejtekben koronavírus tüskefehérje íródott át róluk, amik aztán mind a szöveti sejtek, mind a járőröző (úgynevezett antigén bemutató) sejtek felszínére kikerültek. Kb. ugyanez megtörténik akkor is, ha vírusfertőzés alatt állunk.

• Az izgalmas rész azonban csak itt kezdődik. Az úgynevezett T-limfocitáknak, azon belül is a citotoxikusaknak az a feladatuk, hogy folyamatosan ellenőrizzék a sejteket, hogy mit csinálnak. Ha észreveszik az idegen fehérjéket, akkor aktiválódnak és a fertőzöttnek gondolt, idegen fehérjét termelő sejtet elpusztítják – legalábbis vírusfertőzés esetében. A citotoxikus sejt ekkor még csak az aktivációja elején jár. Keresnie kell egy másik T-sejtet, ami egy segítő T-sejt. Ha mindketten egyetértenek abban, hogy itt egy fertőzés gyanúja áll fenn, akkor a segítő sejt bíztatni kezdi a citotoxikus sejtet, hogy kutassa fel és pusztítsa el a tüskefehérjéket termelő sejteket, illetve kezdjen osztódni, hogy több tüskefehérje-szakértő citotoxikus sejt legyen.

• Ezzel párhuzamosan a tüskefehérjék egyes B-limfociták érdeklődését is felkeltik. Ezek, ha fel tudják venni a tüskefehérjét, akkor feldolgozzák és szintén megmutatják másfajta segítő T-sejteknek. HA EGYETÉRTÉS VAN A B-SEJT ÉS A SEGÍTŐ T-SEJT KÖZÖTT ABBAN, HOGY VESZÉLYES A TÜSKEFEHÉRJE, AKKOR A B-SEJT IS AKTIVÁLÓDIK, OSZTÓDNI KEZD ÉS NEKIÁLL OLYAN ANTITESTEKET GYÁRTANI, AMIK KÉPESEK FELISMERNI ÉS MEGKÖTNI A TÜSKEFEHÉRJÉT. Ráadásul ezek az antitestek a vérbe és nyirokba kerülnek, amiken keresztül mindenhova eljutnak a testben. Az antitestek azért fontosak, mert nem csak képesek meggátolni a vírus működését, hanem képesek megjelölni a vírusokat egy csomó másik immunsejt számára, akik maguktól nem ismernék fel azokat.

• Innentől tehát két fő szálon fut tovább a történet: a citotoxikus T-limfociták valamint a B-limfociták által termelt antitestek külön-külön is képesek felismerni a vírusokat és gátolni a működésüket. Hogy melyik a fontosabb út, azt nehéz megmondani.

• Sajnos könnyen elvégezhető vizsgálómódszerünk csak az antitestmennyiség-mérésre van, tehát B-limfociták működését tudjuk ellenőrizni, de a citotoxikus T-limfociták működését nem tudjuk követni. Nem is beszélve a segítő T-limfocitákról, akik igazából irányítják a védekezést. Ezen antitestmérések alapján azt látjuk, hogy bár sokaknál nem alakult ki erős antitesttermelés, mégis kevesen betegednek meg újra a koronavírustól. Ezek alapján felmerül, hogy a citotoxikus T-sejt útvonal különösen fontos a koronavírus fertőzés esetében. VAGYIS NEM BIZTOS, HOGY VÉDTELENEK VAGYUNK AKKOR, HA NINCS ANTITESTÜNK.

• Tehát 9 nappal az oltásomat követően a folyamat valahol ott járhat, hogy a citotoxikus T-limfociták elkezdenek kirajzani a testemben mindenhova, legfőképp a tüdőmbe, lépembe, különböző szerveim nyirokcsomóiba, hogy stratégiai pontokat foglaljanak el egy újabb esetleges „tüskefehérje támadás” esetére. (Szegények nem sejtik, hogy nem a tüskefehérje támad, hanem egy egész vírus. Azt meg végképp nem, hogy igazából egy oltás miatt készülnek a harcra.) Ugyanezt teszik a B-limfociták is, azzal a különbséggel, hogy míg a T-sejtek közelharcra készülnek, addig a B-sejtek csak ritkán piszkolják be a „receptoraikat”, inkább a kényelmes nyirokcsomókból osztják az antitestet (már amennyire egy nyirokcsomó kényelmes lehet…).

Folytatás holnap.

A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként vezetem, egyébként a Semmelweis Egyetemen szereztem PhD fokozatot immunológia témában. Jelenleg belgyógyászként a Szent György Kórház kardiológia osztályán dolgozom, de most a COVID járvány miatt az intenzív osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Félállásban továbbra is a SE Élettani Intézetének adjunktusa vagyok, kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója és az extracelluláris vezikulák.