Miért nincs még olyan, hogy „legjobb” COVID-19 oltás?

2021.04.26. / 5218 Megtekintés

Fél évvel ezelőtt még azon izgult a világ, hogy hatékonyak lesznek-e az újonnan fejlesztett vakcinák. Ma már sok helyen annyi féle oltás áll rendelkezésre, hogy az oltások közötti hatékonyságbeli különbségek kerültek reflektorfénybe.

Ebben az írásban azt vizsgáljuk meg, rendelkezésre állnak-e olyan tudományos adatok, amik a preferenciát alátámaszthatják.

A publikált különbségek ellenére miért ismételgetik unalomig a szakértők: „a legjobb oltás amit már megkaptál, az a legjobb, ami már a karodban van?”

Ha egyszerűen egymás mellé helyezzük a klinikai vizsgálatokban mért hatékonysági mutatókat, akkor helytelenül az a benyomásunk lehet, hogy a vakcinák között jelentős különbségek vannak. A sor tetején 95%-os, a sor alján 66%-os hatékonyságot találunk. A kérdés, hogy össze lehet-e direkt módon vetni a két számot? (Már rögtön az elején elárulom a választ: nem. Ha szeretné tudni, hogy miért nem, olvasson tovább.)

Hogyan számították a hatékonyságot a klinikai vizsgálatokban?

A vizsgálatok során úgynevezett klinikai végpontokat vizsgáltak elsősorban, legalábbis ezen alapulnak az engedélyeztetési eljárások.

Sokféle klinikai végpontot határozhatunk meg, úgymint megfertőződés, tünetes megbetegedés, súlyos betegség kialakulás, kórházba kerülés esete, intenzív osztályos kezelés szükségessége, halál. (A számítási elvek magyarázata során mi az egyszerűség kedvéért, az alábbiakban a megbetegedés szót fogjuk használni.)

A klinikai vizsgálatokba több tízezer embert vonnak be. A Pfizer vizsgálatába 43.000 embert vett részt.

A vizsgálat során felük aktív hatóanyagot tartalmazó oltást, felük pedig hatóanyagot nem tartalmazó oltást, úgynevezett placebót kap.

A vizsgálatban résztvevők ezt követően hónapokon át élik az életüket, a kutatók pedig figyelik, hogy közülük hányan betegednek meg a koronavírus-fertőzésben.

A Pfizer vizsgálatában 170-en betegedtek meg.

A hatékonyságot az határozza meg, hogy a megbetegedettek milyen arányban esnek az oltott és a placebót kapó emberek csoportjába.

Ennek a szemléltetéséhez nézzük meg közelebbről három lehetséges kimenetelét a vizsgálatnak. Amit a kutatók a valóságban tapasztaltak, a harmadik példa lesz.

Ha csak a placebó csoportban tapasztalnak megbetegedést, az az egyszerűbb verzió, akkor a hatékonyság 100%.

Ha a 170 megbetegedett fele-fele kapott oltást és placebót, akkor ugyanolyan eséllyel fertőződtek az emberek a két csoportban, az oltás hatékonysága 0%.

Vakcina csoportban: 85/21.500= 0,39%

Placebo csoportban: 85/21.500= 0,39%

Hatékonyság: (0,39-0,39)/0,39= 0%

A Pfizer vizsgálatában a megoszlás pedig így alakult: 162 beteg volt a placebo csoportban és 8 beteg kapott korábban oltást.

Vakcina csoportban: 8/21.500= 0, 037%

Placebo csoportban: 162/21.500= 0,75%

Hatékonyság: (0,75-0,037)/0,75= 95%

Ez azt jelenti, hogy aki megkapta az oltást, annak 9%-al kisebb a kockázata arra, hogy elkapja a fertőzést és beteg legyen. (Vagyis nem azt jelenti, hogy 100 beteget beoltva 5 beteg lesz.)

Vagyis a hatékonyság az egyénre vetítve értelmezhető. Minden beoltott embernek 95%-al csökken a esélye a betegségre.

Eddig érthető, de miért nem lehet az eredményeket összehasonlítani?

Minden klinikai vizsgálat hasonló elvekre épült. Ami azonban nagyban különbözött: merőben eltérő körülmények között hajtották végre.

A különbségek így többet mondanak a vizsgálatokról, mint a hatékonyságról. (Voltak vizsgálatok például, ahol az enyhe megbetegedésekkel nem számoltak.)

De talán a legjelentősebb különbség: eltérő időben végezték őket, ami azt is jelenti, hogy a vizsgálati alanyoknak eltérő volt a koronavírusnak való kitettsége.

Ha a Pfizer és a Johnson vakcináját tekintjük, akkor látható, hogy az utóbbit egészen eltérő járványügyi helyzetben vizsgálták.

De nem csak az estszámok voltak eltérőek. Az „alacsonyabb” hatékonysági mutatókat produkáló vakcinát olyan országokban vizsgálták, ahol a részben immun-rezisztens variánsok már elterjedtek voltak.

A fentiek tükrében érthető, hogy a klinikai vizsgálatokban közölt hatékonysági mutatók direkt összehasonlítása helytelen.

Vagyis jelenleg nem tudjuk megmondani, hogy az egyik vagy másik vakcina-e a „jobb”. Hosszabb időnek kell eltennie és pontosan megtervezett és kivitelezett úgynevezett poszt-maketing vizsgálatokra van szükség, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni.

A Vox videóját, ahonnan a fenti ábrák származnak, itt tudja angol nyelven megtekinteni:

Almát az almával

Szerencsére vannak már, ha nem is head-to-head összehasonlító vizsgálatok, de regiszter adataink. Az egy időben különböző oltást kapó emberek követésével és a fertőzések dokumentálásával hasznos információkhoz juthatunk.

Ezeknek az adatoknak az elemzése során azonban figyelembe kell venni, hogy az oltottaknak milyen az életkora, van-e alapbetegségük, hogy mennyi idő telt el az oltás óta, illetve, hogy milyen a vizsgálatban résztvevők fertőzésnek való kitettsége (vagyis, hogy a vizsgálat idején milyen szakában van a járvány).

Adatok az Egyesült Királyságból

Az Egyesült Királyságban 20 millió ember adatait elemezték.

Eredményeik szerint a Pfizer és az AstraZeneca oltása hasonló hatékonyságot mutatott az oltási program során. Márciusban a Lancet-ben publikált vizsgálat szerint az idős korosztályban mind a két vakcina egyformán hatásosan véd (80%) a kórházi felvételt indokló súlyosságú betegségtől. Április végén ehhez hasonló eredményekről számoltak Skóciából is.

Mi várható?

A gyógyszerek és az oltóanyagok vizsgálata nem zárul le a forgalomba helyezést követően. Sőt, tudásunk egyre gyarapszik! Amit ma gondolunk a hatékonyságról és a biztonsági adatokról, biztos, hogy finomodni fog.

Jelenleg azonban még korai határozott állításokat megfogalmazni az egyes oltások hatékonyságának összehasonlításával kapcsolatban.